Alapanyagok: Vadon termő füzek

A kosárfonásról Fehér fűz

Fehér fűz (Salix alba)

Hazánkban a folyók árterén gyakori. A  20-25 m magas fa ágvégei lefelé hajolnak. Levele ezüstös színű,lándzsa alakú,széle fűrészes. Áprilisban, levélfakadással együtt virágzik. Barkái kicsinyek, selymesek,rózsaszínes sárgák. Hajtásvesszői vékonyak, simán és a sárgászöldtől a szürkés és a vörösesbarna színig változik. Ipari fa, furnérlemez és papír gyártáshoz használják. Árvíz védelemben hullámfogó rőzsekötegek készítésére használják. Csak durva fonási munkákhoz és bottermesztésre alkalmas. változatai között díszfák is vannak.

A kosárfonásról Törékeny fűz

Törékeny fűz (Salix fragilis)

A 8-15 méter magas fa hazánkban a Tisza és a Balaton partján gyakori. A hegy- és dombvidék patakjainak kísérő faja, de az agyagos, mocsaras helyeken is megterem. Levelei lándzsásak, széleik durván fogazottak, felül fénylően sötétzöldek, alul világoszöldek. barkái a levelekkel együtt jelennek meg, hosszúkásak és fényesek, vörösesbarnák vagy zöld színűek. Vesszői könnyűek, lágyak, törékenyek. Fonási és ipari célból jelentősége nincs.

A kosárfonásról Kecskefűz

Kecskefűz (Salix caprea)

A 8-10 méter magasságot ritkán éri el. A Legjobban árnyéktűrő fűzféle. A frissen ásott partokon gyakran elsőként települ meg. Levelei tojásdadok, ráncosak, felül fényes zöldek, alul molyhosok, szélük durván csipkésfogas. Barkái nagyok, szürkés-zöldek majd sárgák. Márciusban virágzik, húsvéti barkaként gyűjtik. Mézelő és dísznövény változatai is ismertek.

A kosárfonásról Csigolyafűz

Csigolyafűz (Salix purpurea)

Homokon, hordalékon, kavicson növő magasabb cserje. Fagytűrő, elárasztást is bíró növény. Valamivel lombfakadás előtt virágzik. Lapátszerű levelei keresztben átellenesen nőnek, lándzsásak, aprón fűrészesek, felül sötétkékes zöldek, alul viaszosan világos kékeszöldek. Vesszői vékonyak, egyenesek, simán és kemények. Leginkább zöld munkára és kötözésre használják.

A kosárfonásról

Hamvas fűz (Salix cinerea) “rekettyefűz”

Alacsony cserje. Lápokon, láprétek növénye. Levelei tojásdad- lándzsa alakúak, 3-4 cm hosszúak, csipkézettek. A vesszők barnás színűek, kérgük ráncos és sok csersavat tartalmaz. Jó mézelő-virágporát a méhek előszeretettel gyűjtik.

A kosárfonásról

Cinegefűz (Salix rosmarinifolia)

Kúszófűz, alacsony cserje. A Duna-Tisza köze nedves, tőszeges és mocsaras rétjein a legelterjedtebb, a talajvizet jelzi.

 

Alapanyagok: Kultúrfüzek, termesztett füzek

A kosárfonásról Fehér fűz

Sárga kötőfűz (Salix alba var vitellina)

A fehér fűz szép, sárgás változata. Igen későn fakad, ezért a kései fagyok nem károsítják. Valamikor a fonófüzek zömét ez adta, jól csavarható és köthető, szívós vesszője van.

A kosárfonásról Aranyfűz

Aranyfűz (Salix alba var vitellina aurea)

A sárga kötőfűz fonóvessző termelésre kinemesített, elágazás nélküli változata. Aranysárga, itt-ott vöröses árnyalatú bokrai díszfaként is  mutatósak. Vesszői hajlékonyak, kötésre és csavarásra nagyon alkalmas.  

A kosárfonásról

Bíborfűz (Salix rubra)

Levelei hegyesek, szélük kissé hullámos és fűrészes. Színük élénkzöld, a hátoldalon kékes. Vesszői vékonya, sárgászöldek, hajlékonyak, jól hasadók. Kevés helyen termesztik.

Mandula fűz

Mandulafűz (Salix trianda)

Magas cserje, hullámtereken, öntéstalajon él. A korai fagyra érzékeny. Levelei lándzsásak, fényes-sötétzöldek, barkái karcsúak. Hajtásvesszői kemények, zölden is jól fonhatóak és könnyen könnyen hántolhatók. A hántolt vesszük fényesek, fehérek, tartósak és hajlékonyak.

Kenderfűz (Salix viminaris)

Magas, cserje-alakban a leggyakoribb. Nedves, agyagos vályogtalajokon, folyópartokon gyakori. A korai fagyokat jól viseli. Könnyű felismerni keskeny, lándzsás leveleiről, amelyek a kendernövényre hasonlítanak. Fehéres-szürke, vastag, 3-5 cm hosszúra is megnövő barkái márciusban-áprilisban nyílnak. Vesszői fénytelenek, szürkészöldtől az olajzöld színváltozatig előfordulnak. Gyakran nevezik kosárkötő fűznek is, hiszen a fűztelepeken régen ezt termesztették a leggyakrabban, így ez a fajta szolgálata a legtöbb vesszőt a fonási munkákhoz. Ma már csak a zöld munkákhoz, sín- és bottermesztésre használják.

 
A kosárfonásról

Amerikai fűz (Salix americana)

Jelenleg a legelterjedtebb és a legértékesebb fonófűz. Hántoltan szép fehér, illetve főzés utáni, világos piros színű vesszője miatt a legkeresettebb. Hibrid fűz, amelyet Amerikában nemesítettek ki és a 19. század végén hoztak be Európába. Vesszői az alsó részén zöldek,a felsőn bronzvörösek. Alig találhatóak rajtuk elágazások. Kis belűek, kemények, hajlékonyak és hántolva hófehér színűek. A fejlődésben lévő vesszőszálak vége kampószerűen meghajlik, de az érés végére kiegyenesedik. A hajtási végeken növő fiatal levelek csokrot alkotnak,bíborvörösek és fehéren hamvasak, emiatt a fűztelepet vörös színűnek látjuk.Csak hímivarú barkái vannak, amelyek áprilisban a lombbal együtt jelennek meg. A rovarok nagyon kedvelik, ezért igen gondos művelést és ápolást igénylő fajta. Csak dugványokról (vegetatív úton) szaporítható.

A vessző előkészítése

A vesszők a lombhullást követően kerülnek begyűjtésre. Ezt követően méret, szín, vastagság szerint osztályozzuk.

kosárfonásról

A vesszőket a felhasználási módtól függően főzzük, majd hántoljuk. Javítja az alapanyag eltarthatóságát. 

kosárfonásról

A főzés után minél rövidebb időn belül ki kell szárítani, hogy elkerüljük a bepenészedést.

vessző szárítása

Felhasználásig, száraz és szellős helyen akár évekig is eltartható. Rövid áztatás után ismét fonhatóvá válik.

kosárfonásról

A vessző osztályozása

vessző osztályozás
vessző osztályozás
A vessző osztályozása
Vessző osztályozása

Kövessen Facebook-on, Instagram-on és YouTube-on

error: Content is protected !!